A megújuló iskoláért
HEFOP-3.1.3-05/1.-2005-10-0387/1.0

Szövegértési-szövegalkotási kompetenciaterület

A Batsányi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 5. f osztályában Lovas Laura tanárnő vezetésével került bevezetésre a kompetencia alapú integrált oktatás szövegértés – szövegalkotás kompetencia területe a 2006/2007-es tanévben:

A kezdeti nehézségeket próbáltuk áthidalni. Az év elején, amikor még nem állt a rendelkezésünkre könyv, a tanfolyamunkat vezető javaslatára próbáltuk átismételni az eddig tanultakat, ill. feleleveníteni a különböző képességeket.

Tartott ez addig, amíg nem tudtam fénymásolatot vagy könyvet a gyerekek kezébe adni. Nehézséget okozott, hogy hat csoport helyett egész évben nyolccal kellett dolgozni, ill. a magas osztálylétszám is problémát jelentett. Eleinte nehezen ment az „együtt dolgozás”, majd egyre természetesebb lett. Többször használtam más osztályokban is a náluk megtanult technikákat (általában sikerrel).

Az év során öt fejezetet kellett megvalósítani:

• Otthon
• Állatkerti séták
• Kapcsolatok
• Vissza a meséhez!
• Varázsbirodalmak I.

Az óraszámom heti négy óra volt, amit kevésnek tartok, hiszen vannak, akik mindezt heti öt órában próbálják megvalósítani. Segítségemre volt az, hogy ezek a gyerekek kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Eleinte nehezebben haladtam, hiszen nehezen lehetett válogatni a feladatok közül, ugyanis mindegyik érdekes, kíváncsiságot keltő volt. Egy idő óta már könnyebben megy a „válogatás”. Bár gyakran a gyerekek nem „engedik” a válogatást, mert mindent szeretnének megcsinálni. A lendületük március – április környékén megingott, de az év végére újra lendületbe jöttek.

Néhányan vannak csak lemaradva az osztályban, az ő „integrálásukra” különösen kell figyelni. Tartottam attól, hogy ez nehezen fog megvalósulni. Annak ellenére, hogy nem állandó szereplői az órának, komoly fejődés tapasztalható náluk mind a szövegértés, mind a szövegalkotás területén. A többiekhez képest még le vannak maradva, de sokat fejlődtek.

A tanév során öt fejezetet sikerült megvalósítani. De elképzelhető, hogy Az én mesekönyvem projekthez a következő évben visszatérünk.

Az első fejezetnél kicsit eltöltöttem az időt, és ezért túlléptem az ajánlott óraszámot, de ahol lehetett próbáltam ezt behozni.

A legkedvesebb fejezet az Állatkerti séták című volt. Kiegészülve a projektmunkával igazi élmény volt nekem is, és rengeteg hasznosítható információt tudtunk meg.

Azt hittem, hogy a harmadik fejezet fog nekik a leginkább tetszeni - A Pál utcai fiúk -, nehezen birkóztak meg pl.: az érvek gyűjtésével.

A 4. fejezet első két modulját önálló feldolgozásra adtam ki. Az elsőt (a rövidebbet) a tavaszi szünetben olvasták el a gyerekek, és oldották meg a kijelölt feladatokat. A második modult a nyári szünetben kell, majd év elején, az ismétléskor visszatérünk rá, ill. beilleszthető véleményem szerint a következő év indításába. Ezt azért tudom megtenni, mert a gyerekek képesek az önálló feladatmegoldásra, és igénylik is azt. Ill. azért tehettem meg mindezt, mert a fejezet tartalmával alapvetően tisztában voltak a diákok, valamint áttekintettük a legfontosabbakat. Ezért tudtam az ajánlott óraszámnál kevesebb idő alatt megvalósítani, amit szerettem volna.

Ez igaz az utolsó fejezetre is, hiszen sokan már előre elolvasták a János vitézt. Így képesek voltak gyorsabban haladni, ami az év vége közeledtével egyre fontosabb volt. Sajnos azonban a dolgozatra már nem maradt idő.

Dolgozatok: Nagyon jónak tartottam az év során, hogy a tanári példány kibővült feladatlapokkal.

Hasznosak egyrészt azért, mert a gyerekek igénylik, hisz ehhez vannak hozzászokva. Másrészt fontos nekünk is. De ezek a feladatlapok nem a „tényleges” tudást mérik, hanem a képességeket. Az első dolgozat írásakor mindenki nagyon gyorsan végzett, biztosak voltak abban, hogy mindent tudnak. Azután érte a meglepetés őket, mert nem elég figyelmesen és pontosan olvasták el a szövegeket stb. A másodiknál már sokkal pontosabban dolgoztak.

Nagyon kedvelték a projektmunkákat, ezt mindenképpen másik osztálynál is fogom alkalmazni.

Az év során az iskola hagyományainknak megfelelően néha tettünk kitérőket. A karácsonyi műsor főpróbáját az egyik órán tartottam. Az ötvenedik órán pedig játékos nyelvi, irodalmi feladatokat oldottunk meg, amelyek egy részét a gyerekek állították össze, ill. gyűjtötték.

Kitérőt még akkor is kellett tenni, amikor „Ábel levelei” kapcsán olyan kérdések merültek fel, amelyek megbeszélése az esélyegyenlőség jegyében mindenképpen szükséges volt. Sokszor beszélgettünk Robiról, a roma származású kisfiúról, akinek történeteiben néha hasonlóságot fedezhettek fel a diákok saját életükkel kapcsolatban. Ebben az osztályban is van olyan diák, aki nehezen illeszkedik be, nem találja meg a helyét. Ezek a beszélgetések hozzájárultak ahhoz, hogy ők könnyebben beilleszkedjenek, ill. hogy elfogadják őket, és ők is el tudjanak fogadni másokat.