A megújuló iskoláért
HEFOP-3.1.3-05/1.-2005-10-0387/1.0

Helyek, ahol a tudást próbálták a fejembe verni:

 Landler Jenő (most Batthyány) Gimnáziumban (Nagykanizsa). 1978-82. Azóta is szép emlékeim közé tartozik. Egykori tanáraim mentalitása még mindig „tápanyag” számomra, mert legyen bármilyen módszer az oktatásban, a tanár egyéniségére mindig szükség lesz. Legfrissebb élményem (2007): az egykori igazgató nő (most már nyugdíjas) fél éve jelölt ismerősnek az iwiw-en, azóta is levelezünk. Ha belegondoltok, ez nem semmi! 11-es koromban, amikor még „javában” biológia-testnevelés szakra készültem, megjósolta, hogy kémia szakos tanár lesz belőlem (akkor azt hittem, hogy csak bosszantani akar – nem voltam ötös kémiából)…

 József Attila Tudományegyetemen (most SZTE), 1983-89. Szeged. Akinek volt lehetősége eddigi élete során főiskolára, vagy egyetemre járni, gondolom megerősít abban, hogy az emberi tényező szempontjából ezt nem szabad kihagyni. (kár hogy az anyagiak mostanában erőteljesen beleszólnak) Az időegységre jutó, megismert értelmes emberek száma ebben a korban a legnagyobb, és a legkülönbözőbb helyeken lehet rájuk találni…

 1989-től dolgozom kinevezett tanárként a csongrádi Batsányi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban, melynek részének érzem magam

 1996-ban végeztem el a Magyar Művelődési Intézet által szervezett Videó-műsor készítő képzést (középfokú), mely feljogosított a téma középiskolai szintű oktatására. Eddigi pályafutásom elcsökevényesedett oldalhajtása lett, bár a fényképekhez, főleg a régiekhez való vonzalmam nem fagyott el.

 1999-ben szereztem „felsőfokú oktatás informatikus” képesítést az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete által szervezett tanfolyamon.

 Jelenleg a SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Neveléstudományi Tanszék által meghirdetett Közoktatásvezető szakot végzem (levelező) Záróvizsga 2007. május